Ezeregyéjszakák

Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov: Seherezádé, zenekari szvit, Op. 35, (1888). Rimszkij-Korszakov 1888-ban ban írta e művét, amelyben egyesül a zeneszerző két jellemzője: a kápráztatóan színes hangszerelés és a Kelet iránti érdeklődés. A zenemű premierje Szentpétervárott volt 1888. október 28-án, a szerző vezényletével. A zenekari szvit részei: A tenger és Szindbád hajója Kalander herceg története Mese a kis hercegről és a kis hercegnőről Bagdadi ünnepség – Zátonyra-futás Maurice Ravel: Seherezádé, dalciklus (1904) Ravel egyik barátja, Tristan Klingsor 1903-ban írta Seherezádé című verseskötetét, amely megihlette a zeneszerzőt, és három költeményt zenésített meg: az „Ázsia”, „A varázsfuvola” és „A közömbös” című verseket. A zenemű Claude Debussy hatását mutatja és Ravel a mesés Kelet iránt táplált vonzalmáról árulkodik. A dalokat 1904 májusában Jeanne Hatto mutatta be Párizsban, a Société Nationale hangversenyén, Alfred Cortot vezényletével. Frederic Norton – Oscar Asche: Chu Chin Chow, musical az ‘Alí Baba és a negyven rabló meséje alapján A zenés komédia bemutatója Londonban, Őfelsége Színházában volt 1916. augusztus 3-án, öt év alatt 2238 előadást ért meg. Ez több mint kétszerese bármelyik előző musical előadásszámának, és olyan rekord, amit majdnem negyven éven keresztül nem sikerült túlszárnyalni. A musicalből 1934-ben filmet készítettek. Robert Wright – George Forrest: Kismet, musical (1953), film (1955, r.: Vincente Minnelli) A szerzők Charles Lederer és Luther Davis könyvéből, Alexander Borogyin zenéjét felhasználva írták ezt a zenés színdarabot, amely 1954-ben mint az év legjobb musicale nyerte el a Tony-díjat. A bemutató a New York-i Ziegfeld Színházban volt 1953. december 3-án, 583 előadást ért meg. Még nagyobb volt a sikere Londonban, ahol a West Enden 648-szor adták elő. A Columbia Masterworks Records az eredeti Broadway-szereposztással készített lemezfelvételt még 1953-ban. Renaissance: Scheherezade & Other Stories (1975), Tales of 1001 Nights (1990) 1975-ben jelent meg az angol, progresszív rockot játszó együttes albuma, amelyet gyakran neveznek a legjobb Renaissance-albumnak. 1990-ben jelentették meg a Tales of 1001 Nights I-II válogatásalbumukat. Janik László – Mátyássy Szabolcs: Szindbád, musical (2006) A kétrészes musicalt 2006. január 14-én mutatták be a Szegedi Nemzeti Színházban, Janik László rendezésében. A történet a tengerjáró Szindbád legendájából és A vihar című Shakespeare dráma alaphelyzetéből lett összegyúrva. A szerelmi szállal is kiegészült fantasztikus kalandok sorát a rockzenekaritól a szimfonikus nagyzenekari hangzásig terjedő dallamvilág kíséri. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja (1845–1846) A főszereplő Edmond Dantes sorsát mélyen befolyásolta keleti utazása, és egyik álneve a Szinbád, a tengerész volt. Edgar Allan Poe: Seherezádé ezerkettedik éjszakája (The Thousand and Second Tale of Scheherazade) (1845) Az 1845 februájában megjelent szatirikus novellát a kritikusok nem találták jelentősnek, de Poe mindig egyik kedvencének tartotta. Seherezádé az ezerkettedik éjszakán elkezdi mesélni Szindbád történetét, és a mesét teletűzdeli 19. századi találmányok leírásával. A király egyre értetlenebbül hallgatja a történetet, és a turnűrnél elveszíti a türelmét. Megparancsolja, hogy Seherezádét a következő hajnalon végezzék ki, s a nőnek legalább az nyújthat elégedettségre okot, hogy felséges férje soha nem fogja megtudni a történet végét. Nagíb Mahfúz: Ezeregy éjszaka (1981) A Nobel-díjas egyiptomi író, miközben átveszi az Ezeregyéjszaka történeteit, átformálja, és a kortárs politikáról és társadalomról ír. Miközben felhasználja a hagyományos motívumokat, típusokat – uralkodó, alattvaló, a misztikus vezető, a titkos kapcsolat – a meséi nyitva maradnak a különböző értelmezések számára. A történeteknek, a klasszikus mesékhez hasonlóan, erkölcsi mondanivalójuk van. Jan Potocki: Kaland a Sierra Morénában (Rękopis znaleziony w Saragossie) (1805) Jan Potocki leghíresebb regényét, amely felépítését tekintve a Dekameron és az Ezeregyéjszaka rokona, eredetileg franciául írta (Manuscrit Trouvé á Saragosse), lengyel fordítása csak 1847-ben készült el. A hatvanhat nap alatt elmesélt hatvanhat történet témák, stílusok keveréke, tartalmaz rémtörténetet, pikareszk kalandokat és komikus, erotikus meséket, erkölcsi példázatokat. A történetek visszatükrözik Potocki titkos társaságok, a természetfölötti jelenségek és keleti kultúra iránti erős érdeklődését, és részletesen ábrázolják a 18. századi spanyol társadalom felső osztályának szokásait. A regényt Potocki életében soha nem adták ki a teljes hosszúságában. Szentpétervárott 1805-ben kiadtak egy próbakiadást az első tíz nap meséivel, a második verziót 1813-ban Párizsban, valószínűleg az író engedélyével. A harmadik kiadásban 1814-ben egyesült mindkét korábbi változat, de ekkor, nem sokkal halála előtt, Potocki még nem döntött a könyv végső formájáról. A könyv első teljes modern verziója (franciául) 1989-ben jelent meg Franciaországban. Alfred Tennyson: Recollections of the Arabian Nights (1830) William Wordsworth: Prelüd (1805) Jorge Luis Borges gyakran hivatkozik műveiben az Ezeregyéjszakára Heltai Jenő: Az ezerkettedik éjszaka (1939) Heltai verses mesejátékát 1939-ben állították először színpadra. A történet két rabló, a Fekete és Fehér Hasszán, közös feleségük és egy bolhává változtatott herceg körül bonyolódik. Álvaro Cunqueiro (1911-1981): Si o vello Sinbad volvese ás illas… (Azaz: Ha az öreg Szindbád visszatérne a szigetekre…) A galego író regényét, amely 1961-ben jelent meg, nem csak galíciai, hanem spanyol nyelven is megírta (Cuando el viejo Sinbad vuelva a las islas), ez a változat megtalálható az interneten is: http://descargas.cervantesvirtual.com/servlet/SirveObras/12258309819049384098213/019482.pdf?incr=1 Krúdy Gyula: Szindbád ifjúsága és utazásai (1911) Francia kastély (1912) Szindbád: A feltámadás (1915) Szindbád megtérése (1925) Purgatórium (1933) Bill Willingham: 1001 Nights of Snowfall (2006) A 2006 októberében megjelent képregényalbum a Vertigo által kiadott Fables című sorozat előzményeit tartalmazza. A történet szerint miután az Ellenség lerohanta az európai mesék világát, a mesés lények az emberi világban, New Yorkban kerestek menedéket. Hófehérkét, mint nagykövetet az arab mesék világába küldték, hogy figyelmeztesse Sahrijár királyt a készülő támadásra és hogy segítséget kérjen tőle. A király azonban, akárcsak többi feleségét, Hófehérkét is ki akarta végeztetni, ezért a nő hogy időt nyerjen, történeteket kezdett mesélni saját világáról. A képregényalbumban az alaptörténeten kívül tíz hosszabb-rövidebb történet elevenedik meg, melyből fény derül arra, hogy miért romlott meg Hófehérke házassága, és hogy a Nagy Gonosz Farkas miért olyan nagy és gonosz. A 1001 Nights of Snowfall valójában Sahrazád érkezése előtt játszódik, akivel Hófehérke találkozik is a történet végén. A képregényalbum és alkotói 2007-ben öt kategóriában is elnyerték az Eisner-díjat. A fáradt Halál vagy Az éjféli vándor (Der müde Tod, 1921) r.: Fritz Lang Ez az expresszionista vonásokat felmutató alkotás hozta meg Fritz Lang számára a nemzetközi elismerést. A film a Halál és egy fiatal lány párbeszéde, aki meghalt kedvesét szeretné visszakapni, s akiben a Halál leendő legyőzőjét reméli. A film egyik helyszíne a reneszánsz Itália és a régi Kína mellett egy közelebbről meg nem határozott keleti város. A bagdadi tolvaj (The Thief of Bagdad, 1924) r.: Raoul Walsh, fősz.: Douglas Fairbanks Az 1924-ben készült amerikai némafilm a főszereplőn kívül trükkjeivel is meghódította a közönséget (a trükkmesterek Fritz Lang filmjéből is merítettek). Cselekménye röviden: a bagdadi tolvaj hercegnek öltözik, hogy meghódítsa a hercegnőt. Mivel lelepleződik, életét csak egy értékes varázsláda ellopásával mentheti meg. Az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára kulturális jelentősége miatt a filmet 1996-ban beválasztotta a különösen óvandó filmalkotások közé. A bagdadi tolvaj (The Thief of Bagdad, 1940) r.: Michael Powell, Ludwig Berger, Tim Whelan, fősz.: Sabu, Conrad Veidt Az 1924-ben készült film angol remake-jét Korda Sándor filmvállalata, a London Films készítette. A forgatást Angliában kezdték, de a II. világháború kitörése miatt Kaliforniában fejezték be. Bár az eredeti verzióval mutat hasonlóságot, jelentős különbségek is vannak, a legjelentősebb, hogy a tolvaj és a herceg két külön karakterré vált. A filmtrükkök és a Technicolor alkalmazása lenyűgözték a korabeli közönséget, s a film a legjobb operatőr, a legjobb látványtervezés és a legjobb speciális effektusok kategóriában elnyerte az Oscar-díjat, valamint jelölték a legjobb eredeti filmzene Oscar-díjára is. A zaragozai kézirat (Rękopis znaleziony w Saragossie, 1965) r.: Wojciech Jerzy Has, fősz.: Zbigniew Cybulski. A film Jan Potocki műve nyomán készült. Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte, 1974) r.: Pier Paolo Pasolini, fősz.: Franco Merli, Ines Pellegrini Aladdin (Aladdin, 1992), rajzfilm, r.: Ron Clements, John Musker A rajzfilmet 1992. november 25-én mutatták be, és rövidesen az 1992-es év legsikeresebb filmjévé vált. A siker egyik oka az volt, hogy a dzsinnek az egyik legismertebb színész, Robin Williams kölcsönözte a hangját. A rajzfilm sok elemét felhasználja az 1940-ben készült A bagdadi tolvaj című filmnek. A film zenéjét Alan Menken szerezte, aki ezért a művéért megkapta a legjobb eredeti filmzene Oscar-díját, a dalszövegeket Howard Ashman és Tim Rice írták. A film főcímdala (A Whole New World) Peabo Bryson és Regina Belle előadásában elnyerte a Grammy-díjat és a a legjobb eredeti filmdal kategóriában az Oscar-díjat. Szinbád – A hét tenger legendája (Sinbad: Legend of the Seven Seas, 2003), rajzfilm, r.: Patrick Gilmore, Tim Johnson A rajzfilm karaktereinek olyan világsztárok kölcsönözték hangjukat, mint Brad Pitt, Catherine Zeta-Jones, Michelle Pfeiffer és Joseph Fiennes. A viszonylagos kereskedelmi kudarc után (az USA-ban „csak” 26,5 millió dollár bevételt hozott, világszerte pedig több, mint 70 millió dollárt) a gyártó DreamWorks elhatározta, hogy felhagy a hagyományos rajzfilmek gyártásával, és áttér a számítógépes animációval létrehozott filmek készítésére. Így a Szinbád maradt a gyártásukban készült utolsó hagyományos animációs film. Seherezádé (Sheherazade, 1990) TV-film, r.: Philippe de Broca, fősz.: Catherine Zeta-Jones, Vittorio Gassman, Thierry Lhermitte Az Ezeregy éjszaka meséi (Arabian Nights, 2000), minisorozat, r.: Steve Barron, fősz.: Mili Avital, Dougray Scott A kétrészes minisorozatot 2000. április 30-án és május 1-jén mutatták be az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A történet a kerettörténetből és öt meséből áll, így megtartja az Ezeregyéjszaka hagyományos felépítését. Olyan ismert színészek is játszottak a filmben, mint Alan Bates, John Leguizamo (kettős szerepben), Jason Scott Lee és Vanessa Mae. A sorozat Emmy-díjat nyert a kiváló sminkmesteri munkáért. Szindbád (1970), magyar film, r: Huszárik Zoltán, fősz: Latinovits Zoltán Krúdy Gyula Szindbád-novelláit Huszárik Zoltán mint forgatókönyvíró és rendező ültette át a film nyelvére. A mű, amely az ifjúság emlékeitől búcsúzó Szindbád (Latinovits Zoltán) köré csoportosuló epizódszerű eseményekből áll, számos nemzetközi elismerés mellett 1972-ben elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, a nagydíjat, az operatőri díjat és Dajka Margit Majmunka megformálásáért megkapta a legjobb női alakítás díját. Az ezeregy éjszaka meséi (1974) TV-film, a Körszínház előadásának közvetítése, r.: Kazimir Károly, fősz.: Kozák András, Drahota Andrea Az ezerkettedik éjszaka (1986) tévéjáték Heltai Jenő művéből, r.: Ruszt József