Dzsafár el-Barmaki egy éjjel együtt borozott ar-Rasíddal. Ar-Rasíd így szólt hozzá: "Te, Dzsafár, én úgy hallottam, hogy egy ilyen meg ilyen nevű rabnőt vásároltál. Már régen fenem rá a fogamat, kedvessége és szépsége szívemet rég megigézte. Add el nekem." - "Nem adom el, ó, igazhivők fejedelme" - felelte Dzsafár. "Akkor add ajándékba." - "Nem ajándékozom el." - "Háromszor is elválok Zubeidától, ha nem adod el vagy nem ajándékozod nekem" - esküdött a kalifa. "Én meg váljak el háromszor a feleségemtől, ha eladom" - felelte Dzsafár. Mikor aztán kijózanodtak mámorukból, akkor látták, hogy milyen nehéz esetbe bonyolódtak, amiből nem találnak kivezető utat. Ekkor azt mondta Harún ar-Rasíd: "Az ilyen nehéz esetben csak Abu Júszufhoz kell fordulni." Érte küldött hát, de már éjfél volt, és mikor a küldönc odaérkezett,
Abu Júszuf ijedten ugrott fel, és azt mondta magában: "Nem hívhatnának ilyen késő éjjel, ha nem valami iszlámot illető fontos kérdésről volna szó." Aztán sietve ment ki, felült öszvérére, a legényének pedig odaszólt: "Vidd magaddal az abrakzsákot, hátha még nem lakott jól az öszvér. Ha megérkeztünk a palotába, akaszd megint a nyakába, hadd egye meg, ami még megmaradt benne, amíg megint kijövök, ha ugyan még ma éjjelig nem fogyasztotta el az abrakját." - "Hallom és engedelmeskedem" - felelte a legény. Mikor Abu Júszuf belépett a kalifához, ez elébe ment, leültette maga mellé kerevetére, ahová soha más nem ülhet le, és azt mondta neki: "Azért hívattunk téged ilyen késői időben, mert erről meg erről az igen fontos ügyről van szó, és nem tudjuk sehogy se megoldani." Abu Júszuf így felelt: "Ó, igazhivők fejedelme, a dolog a lehető legegyszerűbb." Aztán Dzsafárhoz fordult: "Dzsafár, az egyik felét add el az igazhivők fejedelmének, és a másik felét ajándékozd neki. Akkor egyiktek sem szegte meg az esküjét." Nagyon megörült ennek az igazhivők fejedelme, és mindketten úgy tettek, ahogy Abu Júszuf javasolta. Harún ar-Rasíd most megparancsolta, hogy azonnal hívják el a rabnőt, mert igen gyötri a vágy utána.
Mikor a rableány megjelent, a kalifa így szólt Abu Júszuf kádihoz: "Én most mindjárt ágyamba akarom vinni, nincs türelmem várni, amíg a törvényes határidő letelik. Mit lehet itt tenni?" Abu Júszuf így felelt: "Hozzanak ide valakit az igazhivők fejedelmének mamlúkjai közül, akik még nincsenek felszabadítva." Elhozták a mamlúkot, és ekkor azt mondta Abu Júszuf: "Engedd meg, hogy összeházasítsam őt a leánnyal. Aztán rögtön váljon el tőle, mielőtt elhálna vele: akkor nem kell betartani a megtartóztatás idejét." Ez a döntés még jobban tetszett Harún ar-Rasídnak, mint az előbbi. Mikor a mamlúk megjelent, azt mondta a kalifa a kádinak: "Megengedem, hogy a házasságot megkösd közöttük." A kádi elvégezte a házassági szertartást a mamlúk beleegyezésével. Most megint azt mondta a kádi: "Válj el tőle, és kapsz száz dinárt." De a mamlúk azt felelte: "Azt nem teszem!" A kádi addig kínált egyre többet, és ő addig vonakodott, míg végre ezer dinárt ígértek neki. Ekkor azt kérdezte a mamlúk: "Kitől függ a válás: tőlem vagy az igazhivők fejedelmétől?" - "Tőled" - felelte a kádi. "Alláhra - mondta erre a mamlúk -, akkor nem teszem soha." Nagyon feldühödött most az igazhivők fejedelme és megkérdezte: "Mit lehet itt tenni, Abu Júszuf?" Abu Júszuf, a kádi így felelt: "Ne nyugtalankodjál, ó igazhivők fejedelme, a dolog nagyon könnyű: tedd ezt a mamlúkot a leány tulajdonává." - "A leánynak adományozom" - szólt erre a kalifa. A kádi pedig így szólt a leányhoz: "Mondd, hogy elfogadod." - "Elfogadom." - mondta a leány, és a kádi akkor kijelentette: "Kimondom köztük a válást, mert a férj a felesége tulajdonává lett, tehát a házasságlevél érvénytelen."
Az igazhivők fejedelme felugrott helyéből, és így kiáltott fel: "Csak az ilyen ember legyen kádi, és az én korszakomban!" És hozatott néhány tál aranyat, Abu Júszuf elé öntötte, és megkérdezte tőle, van-e valami nála, amibe az aranyat beleteheti. A kádinak eszébe jutott az öszvér abrakos zsákja, azt elhozatta, megtöltötte az arannyal, aztán fogta és elment vele haza. Másnap reggel azt mondta barátainak: "Sem a lelki, sem a világi javakhoz nincs könnyebb, sem rövidebb út, mint a tudomány útja. Lám, én ezt az óriási összeget azért kaptam, mert meg tudtam felelni két-három kérdésre." Te pedig, művelt olvasó, elmélkedjél ezen a kedves történeten, mert üdvös tanulságokat tartalmaz. Amilyen a vezír viselkedése Harún ar-Rasíddal szemben, a kalifa bölcsessége és a kádi végtelen nagy okossága - a magasztos Alláh vegye irgalmába mindháromnak lelkét!
